Dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos vagyok, pszichoterapeuta szakorvos, hipnoterapeuta képzettséggel. Idegi és lelki zavarok kezelésének széles körével foglalkozom. Az életvitelünk következtében egyre gyakoribbak a stressz miatt létrejött zavarok. Számos ember szenved a szorongás, teljesítmény, depresszió, pánik okozta testi és lelki tünetekben. Folyamatosan nőnek a külső elvárások. Egyre fiatalabb korban jelentkeznek a panaszok. Gyakran feszültek kapcsolataink.

Rendeléseimen holisztikus szemléletben dolgozom. A biológiai-gyógyszeres, illetve a pszichológiai-pszichoterápiás kezelések külön-külön és kombinálva is elérhetők rendeléseimen. Minden kóros lelkiállapotnál fontos a megelőzés. Tanácsadással és pszichoterápiás kezeléseimmel segítek a traumák és krízisek hatásának csökkentésében, megszüntetésében.

„Többet kellene foglalkoznunk a lélekkel, mint a testtel! A lélek tökéletessége kiegyenlíti a test gyengeségeit. A test szellemtelen ereje azonban nem teszi jobbá a lelket.”   (Demoktitosz)

Párkapcsolat, krízisek

Ha valaki kilép egy tartós kapcsolatból, az egy lelki fejlődési fázis elkerülése. Megismétli a "romantikus szerelmet", visszalép egy korábbbi életfázishoz. Megoldások helyett az ismert ismétlésébe kezd, hogy elkerülje a fájdalmat. Minden fejlődés akadályokon és hibákon keresztül bontakozik ki. A fejlődés egyfajta növekedés. Ami növekszik, az magába fogad valamit kívülről. A befogadás folyamata maga a fejlődés. Nagy fájdalommal jár, ha az ember lemond arról, hogy a másikat megváltoztassa. Ha a másikat szeretem "olyanságában", önmagamat változtatom meg.

Függők vagyunk, ha ellenszolgáltatást, szeretetért-szeretet várunk. Ha őszintén szeretünk, érzelmünk nem függ attól, mit tesz a másik. Akkor a szeretet arról szól, hogy szeretünk! A szeretetnek az a különleges minősége, hogy nem használódik el! Minél többet szeretsz, annál jobban nő! A szerelem azt várja tőlünk, hogy vállaljuk benne a feladatainkat, és akkor vállajuk, ha önmagunkat a rendszerben fel tudjuk adni valami fontosabbért, a kapcsolatért!

A fogyasztói társadalom által felmutatott értékek megváltoztatták az emberek gondolkodását. A külsőségek fontosabbá váltak, mint a tartalom. A könnyű élet csábítóbb, mint kűzdelmes. Régen táplálékot ettek, ahol a test tápanyagszükségletei és nem az élvezeti szempontok voltak hangsúlyosak. Ma ételeket fogyasztunk, amik szépek, illatosak és finomak. Tápértékük viszont alig van! Ezért a fogyasztás mennyiségét egyre növeljük és táplálék kiegészítők szükségesek hozzá. A szexualitás is csak élvezet, ha fogyasztják, és semmi új nem keletkezik belőle, ami a fogyasztásnak értelmet adhat. Így egyre értéktelenebbé válik, válunk.

A párkapcsolat sem a töretlen boldogságról szólt. Együtt jóban-rosszban, ez a fogadalom tartotta össze hagyományosan. Nem az önérvényesítést, nem másik megmentését vagy megváltoztatását, hanem a kapcsolat általi folyamatos belső fejlődést szolgálta. A sikeres páracsolatban az egyéni szükségletek másodrendűek.

A párkapcsolat akkor teljesedhet ki, ha mindetten felismerik és hajlandóak odaajándékozni a másiknak azt, ami belőle hiányzik és hajlandóak elfogadni azt, ami belőlük hiányzik. A társadalmi előítélet, hogy minden párban idővel kihúny a lelkesedés és érzelem, egyszerűen nem igaz! A helyzet az, hogy csak fejlődnek. Közelebb jutnak a valósághoz, és távolabb az álmoktól. A párkapcsolat az elengedésen keresztül fejlődik, mégpedig az álmaink elengedésén keresztül.

Mit tehetünk az életünket megkeserítő kényszeres gyűjtögetővel?

Pap Nikoletta, 2012. július 27.

Szűk folyosón kell oldalazni a halomban álló, plafonig érő szeméthegyek közt. A használható tárgyakat alig lehet megkülönböztetni a gyanús szagot árasztó limlomoktól. A kényszeres gyűjtögető teljesen élhetetlenné teszi környezetét.

A ritka, értékes kincsektől kezdve a hétköznapi holmikon át a szó szoros értelmében vett szemétig bármi lehet a gyűjtőszenvedély tárgya. Bármit fel lehet olyan mennyiségben halmozni, hogy az veszélyes szemétté váljon. A túlzsúfolt lakásban a rendrakás és a takarítás is nehézkes, az ilyen lakások kitűnő menedéket biztosítanak a kártevőknek, s a szagok elárasztják a lakásokat, folyosókat is. A túlzsúfolt, kacatokkal teli ingatlanban fokozódik a tűzveszély, s még sorolhatnánk a negatív hatásokat, melyek nem állnak meg a beteges gyűjtő otthonának ajtajában, hanem egész közösségeket veszélyeztetnek.

A hétköznapi hobbigyűjtőt a kényszeresen cselekvőtől az különbözteti meg, hogy míg az előbbi racionálisan szemlélve gyűjteményét tervezetten bővíti, rendszerezi, rendben tartja, és időnként hajlandó selejtezni is, a kényszeres gyűjtögetőnek szinte kizárólag a mennyiség számít, akkor is, ha holmija kiszorítja őt saját lakásából. Bár semmi szüksége tárgyaira, azok elvesztésének lehetősége mégis szorongást vált ki belőle.

– A jelek már gyermekkorban jelentkeznek – mondja dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos. A kényszeres gyűjtögetésre hajlamos ember már kiskorában is gyűjt valamit, de túlzott pedantéria, rend- és tisztaságmánia jellemzi. A kényszeresség akkor bontakozik ki, amikor az illető már önállóan él, külső kontroll nélkül. Kökényes doktornő szerint tévhit, hogy magának a gyűjtögetőnek ne lenne betegségtudata: szenved is tőle, tudja, hogy környezete nem tolerálja az életmódját. A kezelést az nehezíti a legjobban, hogy a legtöbben nem keresik a segítséget. Ha a beteg elég intelligens, meggyőzhető a takarítás szükségességéről, de eleinte jobb, ha ettől távol marad.

Egész más a helyzet azokkal, akik a szó szoros értelmében szemetet gyűjtenek. Őket is a szerzés és a birtoklás kényszeres vágya hajtja, mely olyan tárgyra irányul, ami nem kerül pénzbe, és másnak már nem kell. Beszerzőkörutakra indulnak, módszeresen feltúrják más szemetét, de ez az állapot sokszor szellemi leépülés kísérőjelensége.

Mivel nemcsak a gyűjtögető, de a környezete is szenved az áldatlan állapotoktól, fontos kérdés, hogy létezik-e megoldás a helyzet konszolidálására még a beteg életében. dr. Kökényes Marianna szerint mindez a környezet hozzáállásán, összetartásán is múlik. A pszichiáter szerint bizalmasabb viszonyt kell kialakítani a „kényszercselekvővel”. A fenyegetőzés, az agresszivitás nem célravezető, mivel csak ellenállást szül. Az a legjobb, ha a lakóközösségből egyvalaki óvatosan megpróbál bizalmi viszonyt kialakítani a szemétfelhalmozóval. Természetesen nem a gyűjtögetés ürügyén: az lehet egy apró ajándék elhelyezése (például sütemény, cserepes növény vagy hasonló, ami szomszédok közt megszokott), vagy közös kávézás, s ha sikerül meghívást kapnia a lakásba, már óvatosan felajánlható a segítség. Nem jó úgy nyitni, hogy „na, itt aztán jól ki kellene takarítani!” A küldetés azonban kitartást és sok önuralmat is kíván.

– Egyetlen takarítás nem hoz tartós eredményt. Folyamatos odafigyelés híján a lakás két hónap múlva ugyanúgy fog kinézni, a gyűjtési kényszer nem szűnik meg. Egyre gyakrabban érkeznek panaszbejelentések a lakosság részéről a hatósághoz pincében, padláson, erkélyen vagy lakásban felhalmozott hulladékkal kapcsolatosan – tájékoztatta a Népszabadságot Homor Zsuzsanna fővárosi és Pestmegyei tiszti főorvos. –Ha a felhalmozott hulladék bűzös, kedvező feltételeket teremt a rovarok, rágcsálók elszaporodásának, s a közegészségügyi hatóság hivatalból eljárást indít, kötelezve a hulladék tulajdonosát a lomtalanításra és a takarítással egybekötött kártevőirtásra. Ha járványveszély nincs, a helyi önkormányzathoz kell fordulni segítségért. Ha feltételezhető, hogy a hulladékgyűjtőnél esetlegesen pszichés megbetegedés áll fenn, a kerületi és kistérségi tiszti főorvosok felveszik a kapcsolatot a hozzátartozókkal s – a kezelés érdekében –a beteg háziorvosával – válaszolta Homor Zsuzsanna.

(Eredeti cikk: Népszabadság)

Kezdődik a vakáció, de
a bizonyítványosztást nem mindenki várja

Miskei Anita, 2012. június 17.

Székesfehérvár - Itt a tanév vége, a vakáció. A legtöbb diák örömmel számolta az utolsó tanítási napokat, néhányan azonban félve gondolnak az év végére, a bizonyítványosztás utáni percekre, a szülői elvárásokra, s arra vajon eredményeikkel örömet vagy épp csalódást szereznek. A Ciszterci Gimnázium tanulói nagyon várták már az utolsó tanítási napot, s ha egy-két osztályzat gyengébb is lett a reméltnél, semmiképp sem csalódottak. Gondolatban már a nyári kalandokra készülnek.

Napjainkban kevesebb meglepetés éri a diákokat és szüleiket bizonyítványosztáskor, kellemetlen helyzetek azért így is adódhatnak. Jobb az iskolák és a szülők közötti kommunikáció, a hiányzásokról, az osztályzatokról és az éves előmenetelről értesítik őket. A Ciszterci Gimnázium diákjai már várták az utolsó tanítási napot, pénteken búcsúzással töltötték idejüket. Elárulták, voltak jobb és rosszabb osztályzataik, de összességében sikerrel zárták mindannyian az évet, s ha kell, majd a következő tanévben javítanak.

Dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos hangsúlyozta, figyelni kell a gyerekekre, a túlzott szorongás betegségekhez, a tanulmányi e­red­mé­nyek romlásához vezethet.

"Ott lehetnek a tanév végén problémák, ahol a szülő nem figyel oda a gyermekére. Illetve akkor van baj, ha a gyerek fél a szülőktől, a büntetéstől és emiatt elhallgatja, vagy szépíti a helyzetet és a jegyeket, s a valóság csak a bizonyítványból derül ki." mondta dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos. "De kétségtelenül a kisebb, a nagyobb diákoknál, de még az egyetemistáknál is jelen lévő probléma a szorongás. Mely inkább a társadalmi elvárásokból adódó magas teljesítmények miatt jelentkezik. A szorongó diákoknak sokkal magasabb a stressz szintje, ami azzal járhat, hogy bizonyos pszichoszomatikus betegségek korábbi időszakra tolódnak, ezeken a gyerekeken lehet látni a tüneteket. A kisebbek hasfájósak, hamar lebetegszenek, hánynak egy stresszhelyzet előtt, vagy izzadékonyak, magas a pulzusuk, nehezen terhelhetők tornaórán, hamar kifáradnak fizikailag is." mesélte a székesfehérvári terapeuta, aki gyerekekkel és kamaszokkal is foglalkozik.

A főorvosnő kiemelte, a magas elvárások abból is fakadnak, hogy az iskolák között verseny van. "Nem biztos, hogy a nevelést, az oktatást jó irányba befolyásolja a verseny, mert túlzottan felértékelődik a lexikális tudás, az összes többi fontos személyiség tényezővel szemben, ami az ügyesség, a praktikusság, az alkalmazkodó képesség, az általános intelligencia, az érzelmi igénybe vehetőség. Ezek mind nagyon a háttérbe szorulnak emiatt. Sajnos azt mondhatjuk, társadalmi jelenség a magas elvárás, a versenyképesség, ez már a munkahelyekre is beszivárgott. A versenyszellem és a versenyzés kiemelt helyre kerül életünkben is, nem csak az olimpián." mondta dr. Kökényes Marianna.

A főorvosnő elmondta, az iskolában jegyekkel osztályozzák a diákokat, később másfajta sikermérő eszközökkel, pozícióval, pénzzel. És minden más hátrébb sorolódik. "Azt gondolom, nevelési és pszichológiai szempontból épp ezért nem jó, ha a gyermeket pénzzel jutalmazzuk az ötös osztályzatért. Hisz a pénz a személyiségre hatással van, ami nem feltétlenül építő jellegű. Szerintem nem támogatható, de létező jelenség, amivel arra neveljük a gyereket, hogy minden cselekedete, amit társadalmilag, családilag értékelünk, az pénzben kifejezhető. Így a gyerek azt gondolja, hogyha van pénzem, értékes ember vagyok, ha nincs pénzem, értéktelen vagyok. Ami az önkép szempontjából labilis, mert egy sikeres üzletember is összeomolhat." - tette hozzá a doktornő.

A doktornő elmondta, gyakori probléma, hogy a szülők nem veszik észre, ha baj van. Aminek részben az az oka, hogy kevés időt töltenek együtt a családok. Másrészt kisebbeknél a szorongások sokszor a jó gyerek köntösébe bújtatják. Kétféle következménye lehet annak, ha nem ismerik fel a szorongó gyereket. Ha nem túl nagy a szorongás, az inspiráló, javul a szorgalma, odafigyelése, koncentrációja, és jó eredményeket produkál. De egy határon túl a szorongás rendkívül gátló. És elkezdődnek a teljesítményromlások, s ez észrevehető a jegyeken is. "Ha sokáig tart, akkor előbb utóbb betegségek is megjelennek, például gyomorfekély, szívproblémák. Ráadásul ezek a betegségek nem ritkák a középiskolás korosztálynál, ahogy az elhízás sem. A szorongást sokszor evéssel vagy ivással oldja az ember. Nem tipikus gyerekkorban az ivászat, de megjelenik az alkoholfogyasztás a középiskolások körében." mondta a pszichiáter. Egy pedagógusnak feladata a terhek könnyítése. Ezeket a gyerekeket büntetni sem szabad, mert azt felnagyítják, inkább a jutalmazással lehet motiválni őket. A legfontosabb a családdal együtt töltött idő. "Beszélgessünk magunkról, figyeljünk a gyerekekre, ismerjük meg őket jobban, és hagyjuk, hogy a gyerekek is megismerjék a szüleiket. Így a problémák is hamarabb a felszínre kerülhetnek." tette végül hozzá.

(Eredeti cikk: Fejér Megyei Hírlap)