Cikkek, érdekességek

Néhány szó magamrólDr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos vagyok, pszichoterapeuta szakorvos, hipnoterapeuta képzettséggel. Idegi és lelki zavarok kezelésének széles körével foglalkozom. Az életvitelünk következtében egyre gyakoribbak a stressz miatt létrejött zavarok. Számos ember szenved a szorongás, teljesítmény, depresszió, pánik okozta testi és lelki tünetekben. Folyamatosan nőnek a külső elvárások. Egyre fiatalabb korban jelentkeznek a panaszok. Gyakran feszültek kapcsolataink.

Rendeléseimen holisztikus szemléletben dolgozom. A biológiai-gyógyszeres, illetve a pszichológiai-pszichoterápiás kezelések külön-külön és kombinálva is elérhetők rendeléseimen. Minden kóros lelkiállapotnál fontos a megelőzés. Tanácsadással és pszichoterápiás kezeléseimmel segítek a traumák és krízisek hatásának csökkentésében, megszüntetésében.

„Többet kellene foglalkoznunk a lélekkel, mint a testtel! A lélek tökéletessége kiegyenlíti a test gyengeségeit. A test szellemtelen ereje azonban nem teszi jobbá a lelket.”   (Demoktitosz)

Magamon próbáltam ki először

Bányai Éva pszichológus és kutatócsoportja eltökélt célja, hogy az onkológiai kezelés részévé tegyék a lelki támogatást. Az ELTE professzor emeritusa tizenkét évvel ezelőtt esett át egy daganatos megbetegedésen, gyógyulását többek közt autoszuggesztív módszerek alkalmazásának köszönheti. Fáradhatatlan munkájának folytatásához nemrégiben 27 millió forintos OTKA-támogatást nyert.

Állandóan harcolt: hol azért tette, hogy a szakma befogadja, hol azért, hogy a hipnózist elfogadtassa az emberekkel, vagy hogy túlélje a rákot. Jelenleg miért küzd?

Mindig hátrányos helyzetből sikerült előnyt kovácsolnom. Egy potenciálisan halálos prognózisú daganatból felépülve – és annak hatására megerősödve – döntöttem el, hogy elindítom a kutatást, mellyel reményeim szerint sokaknak tudok majd segíteni. A vizsgálat azon az osztályon folyik, ahol engem is betegként ápoltak. Ma már úgy megyek oda vissza, hogy tudom: nem volt hiábavaló a szenvedésem.

Mi történt pontosan?

Nemsokára tizenkét éve annak, hogy átestem egy invazív, nyirokáttétes melldaganaton. A gyógyulás érdekében igénybe vettem a tudomány minden akkori vívmányát: „szendvicsben” kaptam a sugárterápiát és a kemoterápiát, valamint a Magyarországon még újdonságnak számító Taxol kezelést, melyet egy gyógyszervizsgálat keretében próbálhattak ki daganatos betegek. A száz páciens közül én voltam az egyetlen, aki végig tudta csinálni az eljárást, olyan elviselhetetlen mellékhatásai voltak. Míg a többiek a harmadik kúráig sem jutottak el, annyira leromlott a vérképük, addig az onkológusom, dr. Horváth Zsolt csodálkozva figyelte, hogy az én vérképem tankönyvien tökéletes volt. Autoszuggesztív módszereket használtam, mert tudtam, hogy a hipnózis alkalmas rá, hogy testi folyamatokban is segítsen. Egészséges embereknél ugyanis be lett bizonyítva, hogy az immunaktivitást hipnózissal növelni lehet – amellett, hogy ezt sikerült magamon alkalmaznom, azt is elértem, hogy nem csökkent a fehérvérsejt számom. Tehát, amit a jelenlegi kutatás során mérünk, magamon próbáltam ki először. Azért tudtam azt a szörnyű mellékhatásokkal járó kezelést kibírni, mert magamban autoszuggesztív eljárásokkal meg tudtam gátolni, hogy depresszió alakuljon ki.

Akkor jött tehát az elhatározás, hogy a módszerrel más melldaganatban szenvedő nőkön is segít…

Azóta, hogy visszatértem az életbe, csak rákbetegekkel foglalkozom, megfogadtam ugyanis, ha meggyógyulok, mindent el fogok követni, hogy terápiájukba a lelki támogatást is beépítsük. A magyar társadalom nem szolidáris a rákbetegekkel: támogatás helyett többnyire kirúgják őket az állásukból, sokaktól még a férjük is elfordul, mert micsoda nő az olyan, akinek levágták a mellét. Van olyan beteg, akinek a felnőtt gyerekei sem nyitják rá az ajtót, mert eddig az anyjuk látta el őket, most pedig nem tudja megtenni. Tehát, pont az egyik legfontosabb dolog, a társas támogatás hiányzik. Alapkutatásaink során bebizonyítottuk, hogy a hipnózis azon túl, hogy markáns változásokat tud indukálni az immunrendszer működésében, kiválóan alkalmas arra is, hogy a társas támogatást közvetítse.

Hogyan kell ezt elképzelni? Milyen módon zajlik a vizsgálat?

Onkológusokkal és a doktoranduszaim segítségével az Országos Onkológiai Intézetben gyors lefolyású, áttétes melldaganatban szenvedő betegeket vizsgálunk, akiknél a primer melldaganatot és az áttétes nyirokcsomókat is kiműtötték. Makroszkopikusan tehát nincs bennük tumor, viszont azt nem tudhatjuk, milyen káros sejtek keringenek még a nyirok- és vérerekben. Emiatt a legkeményebb kemoterápiás protokollban részesülnek, melynek mellékhatásai – hányás, émelygés, hajhullás, gyengeség – nagyon megviselik a betegeket. A kezelés alatt fülhallgatón keresztül hipnózis indukciót, utána pedig hipnózisban adott pozitív szuggesztiókat kapnak, vagy pedig ugyanolyan időtartamra egy olyan zenei összeállítást, amelynek az érzelmi üzenete a szuggesztiókkal azonos. A kezelések alatt végig ott vagyunk velük. Sajnos, miközben a jelen tudásunk szerint a kemoterápia a leghatásosabb védekezés a tumoros sejtek ellen, a betegek immunrendszerét teljesen tönkre teszi. Tehát, ha mi erősíteni tudjuk az immunrendszert, a kemoterápia előnyeit egyesíteni tudjuk a szervezet saját védekező rendszerének az erényeivel. A szuggesztiók és a zene is ezt célozzák.

Emellett a hipnózisnak erősen hipnábilis emberek esetében nagyobb fájdalomcsillapító hatása van, mint a morfiumnak. Az agyi kéreg azon területe ugyanis, ahol a kognitív és az affektív információfeldolgozás normál esetben konvergál, hipnózis során elválik egymástól, így az érzelmileg átélt dolgokat kognitíve nem úgy dolgozza fel a hipnotizált. Érzékeli, ha olyan ingerlést kap, mely többnyire fájdalmas szokott lenni, viszont nem szenved tőle.

Mi befolyásolja a hipnábilitást?

Van egy genetikailag örökletes része a hipnózis iránti fogékonyságnak: a kromoszómán elhelyezkedő, meghatározott génkonstelláció lehetővé teszi a hipnábilitás öröklését. Ahhoz azonban, hogy valaki könnyen hipnotizálható legyen, az örökletes alapon túl szükség van egy bizonyos családi kontrollálási stílusra is. Az olyan családban nevelkedett gyerek sokkal inkább hajlamos arra, hogy felnőttként hipnábilis legyen, ahol egyfajta hierarchia uralkodik, ahol a döntéshozatal egy személy kezében van, mint az, aki demokratikus döntési környezetben nőtt fel. Ez nem jelenti azt, hogy aki nem rendelkezik a hipnábilitáshoz szükséges alapokkal, azt egyáltalán nem is lehet hipnotizálni, vagy nem válthat ki nála intenzív érzelmeket a hipnózis.

Mikor alkalmazta először beteg emberen a hipnózist?

Amerikában sorsfordító élményben volt részem, amikor részt vettem Ernest Hilgard professzor kutatásában, melynek során a klinikai hipnózis skála sztenderdizálását végeztük. A vizsgálat miatt egy veterán kórházba kellett látogatnom, ahol egy végstádium lévő, gyomorrákos férfi adott engedélyt arra, hogy kipróbáljuk rajta a skálát, mely abban tér el az egészséges embereken alkalmazottaktól, hogy mindössze 25 perces és fekvő testhelyzetben is alkalmazni lehet. Ahhoz, hogy a férfi figyelni tudjon és el lehessen rajta végezni a hipnózist, két napra megvonták tőle a morfiumot – az arcát a fájdalom ráncai torzították, olyan mélyen redőződtek, mintha szobrász véste volna őket. Az eljárás nem tartalmaz fájdalomcsillapító szuggesztiókat, a beteg azonban annyira hipnábilis volt, hogy a felénél járva azt vettem észre, arca kipirul, ráncai kisimulnak. A hipnózis végeztével a férfi reszketeg hangon megszólalt és kérte, hogy nyújtsam oda a kezem. Amikor a szájához emelte és megcsókolta, éreztem, hogy könnycseppek hullnak rá. Rám nézett és azt mondta: köszöni, hogy elhoztam neki a békét, mert ezek után már nyugodtan szembe tud nézni a halállal és méltósággal el tud búcsúzni a családjától, nem pedig úgy, mint egy vegetatív lény, aki nincs tudatánál. Így meg tudja nekik mondani utoljára, hogy mennyire szerette őket. Ez a pillanat meghatározó volt a pályám során; elszégyelltem magam, bennem ugyanis egy nagyon erős kutatói érdeklődés munkált, viszont ennek az óriási tudásanyagnak a birtokában csak játszottam a hipnózissal.

A távlati cél tehát az onkológiai kezelések részévé tenni a lelki támogatást. Hogyan tovább ezen az úton?

Rengeteget küzdöttem azért, hogy egyáltalán elkezdhessük ezt a kutatást, sokan nem vették ugyanis jó néven, hogy be akarjuk bizonyítani: a lelki tényezőknek ugyanakkora szerepük van a rákbetegek gyógyulása során, mint a gyógyszereknek. Az anyagi nehézségek ellenére mégis elkezdtük a munkát, nemrégiben derült ki, hogy folytatásához az OTKA 27 millió forintos támogatást nyújt. Ez hatalmas boldogság számunkra. A kutatás a saját egészségem fenntartásában is komoly szerepet játszik: egy olyan új életcélt jelent, melynek megvalósítása és a betegek érdekében muszáj egészségesnek maradnom. Részévé kell tenni az onkológiai kezelésnek a lelki támogatást – nem nyugszom, amíg ezt el nem érem.

(Eredeti cikk: Elte Online)

Hipnotizőrök, avagy a tudatalatti urai

Király Lilla, 2010. július 17.

A hipnózis már létezése óta fogságban tartja a laikusok fantáziáját. Vajon búgó hanggal és misztikus handabandával mindent megtehetnek velünk a hipnotizőrök, amit csak akarnak? Dr. Kökényes Marianna pszichoterapeuta mesélt nekünk a nem mindennapi módszerről.

Hogy néz ki egy hipnotizálás, és milyen fázisai vannak?

Minden kezelés más-más, szubjektumra szabott. Először is módosult tudatállapotba kell hozni a pácienst, amire megvannak a megfelelő technikák. A terapeuták többféle hipnózis közül választanak, aminek segítségével jelentkezik az említett módosult állapot, melyben lezajlik a terápia. Ez azt jelenti, hogy feledésbe merült tudattalan tartalmak is elérhetővé válnak, illetve ebben az állapotban olyan korrekciók hozhatók létre a személyiségben, amik éber állapotban soha.

A kezelések egy órásak. A legtöbb páciensnek tizenöt-húsz kezelésre van szüksége, de nem ritka a beteg, akinek harminc alkalom is kell, hogy végére érjen a terápiának. A hipnoterápia ára változó, függ attól, hogy ki csinálja, és melyik városban.

Mit él át az, akit kezelnek? Tudatában van a kezelésnek?

Orvosi hipnózis alatt minden esetben tisztában van azzal, hogy terápián van. Nem is célunk, hogy ne emlékezzen semmire az alany, ilyen instrukciót nem is adhatunk. Az a célunk, hogy arra is emlékezzen, amire éber állapotában nem tud, ezért tudatközeli állapotba hozzuk az elfelejtett vagy traumatikus tartalmakat, így éber állapotában is emlékezni fog rá. Hipnózis után ezt meg is beszéljük, hogy még jobban tudatosodjon az élmény, és nagyobb hatásfoka legyen a kezelésnek.

Vissza lehet élni a hipnózissal?

Mint minden pszichés módszerrel, természetesen a hipnózissal is vissza lehet élni. Ez akkor fordul elő, ha nem arra használják, amire való. Konkrét esetet nem tudok, de az összes tömegszuggesztió, ami különböző szektákban fordul elő - Amerikából olvasni a legtöbb ilyen esetet - mind hipnotikus állapotban történik.

Durva dolgokra képesek, akár tömeg-öngyilkosságba hajszolják tagjaikat. Ráadásul a tömeg mindig fokozza ezeket a hatásokat, ami egyébként sokszor spontán hipnózis formájában is megtörténhet. Ehhez szuggesztív személyiség kell. Ők különlegesek, odafigyel rájuk az ember. A szuggesztív személyiség mozdulatai, szavai, szeme információt hordoz, így rendkívül képes hatni a hallgatóira.

Mi is pontosan a hipnózis?

A hipnózis szó görög eredetű, a hypnos (alvás) szóból származik, mert először úgy vélték, hogy egy alvásszerű állapotról van szó. A hipnotizáló személyt hipnotizőrnek nevezik. Ha egy személy saját magát hipnotizálja, akkor önhipnózisról, vagy autohipnózisról beszélnek, egyébként heterohipnózisról van szó. Így indukálja a hipnotizőr a hipnotikus állapotot. A végén a hipnózis alanya felébred. A hipnózis folyamán az alany szóbeli utasításokat, szuggesztiókat kap, amik a hipnózis után is működhetnek. Ez a poszthipnotikus szuggesztió.

A hipnózis egy speciálisan beszűkült tudatállapot, úgynevezett transzállapot.

Mire használható a hipnózis?

Sok mindent lehet kezelni a segítségével: szorongást, vizsgadrukkot lehet oldani, teljesítményt növelni, különböző traumás sérüléseket átdolgozni – akár gyermekkoriakat is –, valamint személyiségzavarokat tudunk széles körben kezelni.

Mennyire fogadják el ma ezt a módszert?

Kevéssé. A módszer széleskörű alkalmazása még nagyon gyerekcipőben jár. Ennek sajnos oka lehet, hogy az emberek fejében a hipnózis összemosódik különféle kétes dolgokkal: a showhipnózissal, szektákkal. Gyógyításra a legritkább esetben gondolnak az emberek, vagy félnek tőle, hogy káros behatás éri őket.

Mint terapeutának, milyen tapasztalatai vannak a módszerről, és az emberek hozzáállásáról?

A legfőbb észrevétel az, hogy a kezelés mit sem ér, ha a páciens nem dolgozik együtt a terapeutával. Sajnos ellustultak a gyógyulni vágyó emberek, mert megszokták, hogy bekapnak egy gyógyszert, és rendbe jönnek. Itt ez egyáltalán nem így működik. Egy hosszú munkafolyamatként kell elképzelni a kezeléseket, amiben a páciensnek is intenzíven részt kell vennie.

Mint mondtam, az emberek azt szeretik, ha passzívak maradhatnak. Mások kitalálják számukra, hogy mit szedjenek be, mikor és hogyan, és ez így a legtöbb betegnek megfelel. A hipnózis ezzel szemben komoly erőfeszítéseket kíván meg, hiszen nem könnyű szembe kell nézni a gyengeségeinkkel, hibáinkkal. Aki azt hiszi, hogy csak az orvos vagy a terapeuta fogja őt meggyógyítani, téved. Ez az elképzelés nem működőképes modell. A pszichológia-pszichrátria mindig minimum kétemberes feladat. Persze sok a pozitív tapasztalat is: nagyon jó érzés, ha meggyógyulnak.

Van valamilyen érdekes tapasztalata, története erről, mint doktornak?

Volt egy nagyon érdekes esetem. Egy fiatalember jött hozzám, identitászavarral küszködött. Kiderült a hipnózis alatt, hogy a nagyapja személyiségét élte át. A nagypapa akkor már nem élt, de az élettörténete a családi beszélgetéseken keresztül erősen hatott a fiúra.

A hipnózisa alatt olyan történeteket mesélt, amiket ő sosem élt meg: a papáját mint kulákot kitelepítették. A betegem ehhez kapcsolódó testi reakciókat mutatott, történeteket mesélt. Ez egy különleges helyzet helyzet volt nekem is, a fiúnak is, hisz nem az ő személyes élményei okoztak gondot, hanem egy másik generációé. Szerencsére sikerült rendbe hozni. Ilyen esettel azóta sem találkoztam. Meglepő, mikor a hipnózis átlép egy generációs küszöböt.

Egy történet ennyire tud hatni?

Abszolút. Benne élünk ezekben a történetekben, hatnak ránk. Pláne egy családban, ahol szoros kötelék van. A történetek akár tudatosan, akár tudat alatt, de hatnak.

***

És most, mire hármat számolok, abbahagyod a cikk olvasását: Egy, kettő, három ...

(Eredeti cikk: HírExtra)

 2014. október 
hkszcspszv
293012345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
 

Hellinger csoport

A következő terápiás család- és rendszerállítást szeptemberben tartom. Várom megoldatlan problémájával, de szívesen látom segítő érdeklődőként is!
» Kérem olvassa el ajánlásomat!

Meditációs csoport

Kundalini meditációs csoport indul. Várom az érdeklődőket! Megjelenés kényelmes, sportos öltözetben!

Önértékelő tesztek

Szorongás, depresszió és stressz önértékelő tesztek kitöltésével is tájékozódhat hangulati állapotáról. Eddig már 30.696 tesztet töltöttek ki honlapom látogatói. Miért ne próbálná meg ezúttal Ön is?

Internetes terápia

Módszerem lehetővé teszi a távolságok áthidalását. A terápia során folyamatos kapcsolatban maradhat velem, késlekedés nélkül kérhet tanácsot.

Korábbi tartalmak