Dr. Kökényes Marianna pszichiáter főorvos vagyok, pszichoterapeuta szakorvos, hipnoterapeuta képzettséggel. Nagykanizsán születtem. Férjemmel és három gyermekemmel Székesfehérváron élünk.

A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán végeztem 1987-ben. Ezt követően a Nagykanizsai Városi Kórház pszichiátriai osztályán helyezkedtem el. 1992-ben pszichiátriai, majd egy 3 éves VIKOTE képzést követően 1995-ben pszichoterápia szakvizsgát tettem. 1998 és 2000 között az Integratív Pszichoterápiás Egyesület hipnoterápiás képzésén vettem részt. Ezután 2000-ben módszerspecifikus hipnoterapeuta címet szereztem. Ugyanebben az évben Székesfehérvárra költöztem és 2006-ig a Fejér Megyei Szt. György Kórház pszichiátriai gondozójában dolgoztam. Több gyógyszer terápiás hatásának magyar és nemzetközi kutatásában vettem részt. Gyógyszeres kezeléseimben ezeket a korszerű irányelveket követem. 2006-ban hipnoterapeuta mesterképzést, majd a Rendszerterápiás Egyesület, valamint a Német Családterápiás Egyesület Hellinger féle családállítás képzéseit végeztem el. A Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT), és a Magyar Hipnózis Egyesület (MHE) aktív tagja vagyok.

Magánrendelésemet 1992-ben kezdtem el, főállású magán pszichiátriai szakrendelőmet 2006-ban nyitottam meg.

Érdekel az irodalom, a művészetek - ezenbelül elsősorban a festészet és a zene, általában az emberek és az őket körülvevő világ, a természet, a kirándulás, a filozófia, a vallások, csillagászat, természettudományok. Érdekelnek a természetes gyógymódok, gyógynövények, energetika, masszázs, valamint a lelki egyensúlyt megtartó módszerek is, mint a jóga, a meditáció és a relaxáció.

„Az univerzum rég kihunyt csillagainak szétszóródott hamvából az időtlen evolúció vak próbálgatása révén megírt titkos receptek alapján összegyúrt apró kis lények vagyunk egy nem különösebben érdekes galaxis átlagos csillaga körül szerencsés távolságban keringő kőbolygó mohás felén. Vajon mérhetetlen szerencsénken túl mit kívánhatnánk nagyravágyón és hálátlanul? Csak egy pici dolgot, ha lehetne még! Ne veszítsük el a reményt, hogy akár boldogok is lehetnénk!”   (dr. Kökényesnek )

„Észrevétlenül suhanunk a végtelenül kietlen, sötét, hideg és néma űrben, s tudomást sem vesszük arról, hogy a gyilkos éjszakát csak egy kóbor csillag magát elemésztő tüze teszi élhető nappallá bizonytalan ideig, míg végül elenyészik, miközben hangyányi létünk kitartóan ábrándozik saját kis cél nélküli halhatatlanságáról kelletlen mosollyal az orcáján.”   (dr. Kökényesnek)